Augusztusi, langyos nyári este volt. Hazafelé tartottam a délutáni műszakból. A falu felé vezető út kihalt volt így tizenegy óra tájékán. Nem törte meg a sötétséget egy autó fényszórója sem, nem kellett figyelnem túlzottan a vezetésre. Elgondolkodhattam az elmúlt nyolc hónap eseményein.
A karácsonyt még együtt töltöttük. A férjem,a huszonöt éves fiam, meg én, a szűk család. Gyertyafény, szépen díszített asztal, finom vacsora. Akkor jelentette be a fiam, hogy el szeretne költözni. Önálló életet kezd barátnőjével. A férjem azon nyomban helyeselt. Természetesen fiam, menj, éld az életed, ahogy neked jó - én is azt szeretném tenni, élni az életem, ahogy nekem jó - mondta. Kérdőn emeltük rá tekintetünk mindketten. Nem szeretnélek tovább áltatni, mondta. Én is elköltözöm. Van egy lány akivel egymásba szerettünk,vele szeretném folytatni.
ELKÖLTÖZTÜNK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése