Meghajszoltam a szomszédot...(...)

Augusztusi, langyos nyári este volt. Hazafelé tartottam a délutáni műszakból. A falu felé vezető út kihalt volt így tizenegy óra tájékán. Nem törte meg a sötétséget egy autó fényszórója sem, nem kellett figyelnem túlzottan a vezetésre. Elgondolkodhattam az elmúlt nyolc hónap eseményein.

A karácsonyt még együtt töltöttük. A férjem,a huszonöt éves fiam, meg én, a szűk család. Gyertyafény, szépen díszített asztal, finom vacsora. Akkor jelentette be a fiam, hogy el szeretne költözni. Önálló életet kezd barátnőjével. A férjem azon nyomban helyeselt. Természetesen fiam, menj, éld az életed, ahogy neked jó - én is azt szeretném tenni, élni az életem, ahogy nekem jó - mondta. Kérdőn emeltük rá tekintetünk mindketten. Nem szeretnélek tovább áltatni, mondta. Én is elköltözöm. Van egy lány akivel egymásba szerettünk,vele szeretném folytatni.

Falakon innen és a falakon túl (...)

A középiskolás lányok már a múlté, a régi barátokkal is egyre kevesebbszer, egyre rövidebb idõre találkozunk, bár addig ne panaszkodjunk míg anyukánk mossa a ruháinkat. Gábor öreg barátom, már másfél éve összebútorozott az egyetemi kollégiumban Andival, így csak futó percekre látjuk egymást. A múlthéten hívott, hogy a városunkban lesz egy verseny, ahol rendezõként segédkeznek majd, s ugyan lesz központi szállásuk, azért este inkább nálunk vendégeskednének. Szerencsére ennek semmi akadálya sem volt, a barátnõm kollégiumában sikerült megszervezni, hogy két egymás melletti szobában legyen helyünk, a többiek éppen hosszú hétvégét tartottak otthon.