Férfihang suttogott a fülembe:
- Szia Susan. Én Vic vagyok. Elég volt.
- Sohasem elég, suttogtam vissza.
- Hát, talán segíthetek rajtad, válaszolta. Eloldotta a köteleket, amik tartottak, majd lejjebb húzott az emelvényen, úgy hogy fenekem még éppen az emelvény szélén volt, majd újra megkötözött, és úgy meghúzta, hogy mozdulni sem tudtam. Bekötötte a szememet, és csókolni kezdte a mellbimbómat.
ELKÖLTÖZTÜNK!
A novella folytatása IDE KATTINTVA olvasható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése