Másnap nem értem rá, de harmadnap újra kirohantam - szó szerint - ,a tóhoz. Hátha...
A megszokott hely, a megszokott meleg. Semmi sem érdekelt, csak a hátha... Vártam és vártam és vártam. ÉS IGEN! A kukkolórésen keresztül megláttam Mónit. De csak egyedül volt. Visszanézett a résen és elmosolyodott.
ELKÖLTÖZTÜNK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése